A vadászatban nem az a szép, amit ad, hanem amit ígér!

Kedves Vásárlóink, Barátaink.

Szeretnénk nektek bemutatni Murczin Vivient, aki a jövőben a Kalappal Vadászbolt csapatát fogja erősíteni az online térben. Vivien személyisége tökéletesen beleillik cégünk profiljába. Hitelessége megkérdőjelezhetetlen. Csinos fiatal anyuka, eredményes vadászhölgy és kemény üzletasszony. Az élet minden területén megállja a helyét, ezért örömmel vettük, hogy igent mondott felkérésünkre.

Vivien elmeséli nekünk, hogy miként is került bele a vadászok világába:

9 éve vadászom aktívan, emlékszem, amikor először megemlítettem édesapámnak, hogy vadász szeretnék lenni, nem repdesett az örömtől, sőt talán egy kicsit megpróbált lebeszélni róla. Végül beiratkoztam egy vadász tanfolyamra, amit kiváló eredménnyel és egészen a sikeres vadászvizsgámig élvezettel végeztem el.

Egyetemista koromban hétvégenként vadászatokon dolgoztam. Vaddisznó hajtásokon sofőrként segítettem, illetve pár évig aktívan hajtóként is részt vettem ezeken az eseményeken. Soha nem féltem bepiszkolni a kezem, csúsztam-másztam, hajtottam a vadat. Ma már vadászként veszek részt ezeken a társas vadászatokon, de mindig alázattal és elismeréssel gondolok a hajtókra, a hajtásokon résztvevő kutyákra és nagyon tisztelem a munkájukat.

Nagyon szeretem a természetben azt, hogy mindennek megvan a maga ideje, az idénye, így egész évben változatosságot biztosít számomra. Kicsi ez az ország, azonban természeti adottságait tekintve szerintem szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk a Kárpát-medencében.

Vaddisznóra szeretek a legjobban vadászni, a terelés-hajtás pedig az egyik kedvencem vadászati módszerem. Az őszi szarvasbőgés vagy barcogás páratlan izgalmakat és élményeket rejt. A hosszú hajnali cserkelések, mikor mész a hang után és egyre közeledsz… A szíved pedig majd kiugrik a helyéről. Egy bőgő bikáért a legmagasabb dombokat is képes vagyok megmászni ősszel… 😊

A magyarországi nagyvadak közül már minden fajtából sikerült elejtenem. Szinte minden szabadidőmet a természetben töltöm, nagy részét vadászattal, így gyakran összefutok velük.

És hogy ki fertőzött meg ezzel a szenvedéllyel...?! Nehéz választ adni rá, gyerekkorom óta sok időt töltök a természetben, egy kis faluban nőttem fel, azóta is abban a közösségben élek. Leginkább mégis azt mondanám, hogy Apa az, aki megfertőzött és nem magával a vadászattal, hanem azzal, ahogyan vadászik... Nem ismerek még egy olyan embert, akinek ennyire szenvedélye a vadászat és amikor azt mondom, hogy vadászat, nem a vad elejtésére gondolok, hanem a vadászatra A-tól, Z-ig. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy tőle tanulhattam meg mindezt. Nálunk a vadászat nem egy hobbi vagy sport, hanem egy életforma, a maga minden velejárójával.

Záró gondolatnak pedig...